Polimerizáció utáni funkcionalizálási módszer Ennek a módszernek a fő láncot kell kialakítania, majd az oldalláncot bevezetni, általában a polikarboxilát szuperplasztizátor meglévő ismert molekulatömegének felhasználásával, katalizátor és poliéter-észterezési reakció hatására, magasabb hőmérsékleten.
Ennek a módszernek az a problémája, hogy a polikarbonsav és a poliéter közötti kompatibilitás nem jó, és az észterezési folyamatban bekövetkezik a fáziselválasztás, ami megnehezíti az észterezési műveletet.
Ezért a polikarbonsavval jól kompatibilis poliéter kiválasztása a szintézis munkájának kulcsa.
In situ polimerizáció és ojtás Ebben a módszerben oldalláncokat vezetnek be a fő lánc polimerizációjával egyidejűleg.
A karbonsav telítetlen monomerek reakcióközegeként a poliéter leküzdi a poliéter és a karbonsav rossz összeegyeztethetőségének problémáját.
Az eljárás akrilsavmonomer, láncátvivő szer és iniciátor keverékét lépésről lépésre adjuk a metoxi-polietilénglikolt tartalmazó vizes oldathoz, és bizonyos körülmények között reagálunk.
Bár ez a módszer képes szabályozni a polimer molekulatömegét, a fő lánc csak a C00H csoportot tartalmazó monomert tudja kiválasztani, ellenkező esetben nehéz átültetni, és ez az ojtási reakció reverzibilis egyensúlyi reakció, sok víz van a reakció előtt, az oltás mértéke nem túl magas és nehezen szabályozható.
Ez a módszer egyszerű a folyamatban és alacsony az előállítási költsége, de molekuláris kialakításában nehéz.
