1.1 A működőképesség elve
A megmunkálhatóság elve az újonnan kevert beton minden szakaszában egységes minőségének és tömörségének alapkritériumára vonatkozik. Sajátos konnotációja magában foglalja a folyékonyságot, a kohéziót, a vízvisszatartást és így tovább.
A betonkeverék tervezésénél követni kell a bedolgozhatóságot, ami egy olyan alapelv, amelyet a tervezők gyakran figyelmen kívül hagynak. Ennek oka elsősorban az, hogy a reciprocitás elve egy olyan átfogó fogalom, amelynek kritériumait nehéz könnyen meghatározni, de jelentését a különböző kísérletekben külön-külön kell mérni. A folyékonyság meghatározásánál általában a slump tesztet alkalmazzák, míg a viszkozitás és a vízvisszatartás elsősorban a tapasztalaton múlik. Az értékelési módszer nem tudományos, és gyakran bizonyos hatással van a projekt felépítésére. A létező elméleti kutatásban csak néhány tudós foglalkozott a kölcsönösség elvének gyakorlati alkalmazásával. A konkrét tervezésben a tervezők elméletének és gyakorlatának ötvözése szükséges a kölcsönösség elvének megvalósításához.
1.2 Az előkészítés szilárdsági alkalmazkodóképességének elve
A betonkeverék tervezésénél az első megoldandó probléma a megcélzott szilárdsági szint elérése. A különböző építési szakaszokban és szerkezetekben a szilárdsági tervezési követelményei nem azonosak. Ugyanakkor az anyagelv, a gyártástechnológia, az építési technológia és egyéb tényezők hatása miatt bizonyos különbségek vannak az anyagok szilárdsági követelményei között. A tervezés során a tervezőnek először meg kell határoznia a különböző tervezési sémák arányát a laboratóriumban, majd hozzá kell adnia a tényleges befolyásoló tényezőket. A vizsgálati séma módosításával biztosítható, hogy az elkészített beton megfeleljen a GB/T 50107-2010 "Standard for Inspection and Evaluation of Concrete Strength" előírásainak, hogy megfeleljen a mérnöki felhasználás követelményeinek.
